Ír történelem III.

A Boynei csata eljátszása korhű öltözékekben
Forrás: http://news.bbc.co.uk/2/hi/in_pictures/7386102.stm

Mivel Írország történelme Magyarországon kevésbé ismert, továbbá elég sok magyarral találkoztam, akinek sok ír történelmi eseményről fogalma sincsen, úgy éreztem egy rövid ötrészes összefoglalóban elmesélem Írország történetét. 2000 év hosszú idő, így igyekszem a kulcsfontosságú eseményekre koncentrálni, és persze Dublint kiemelten kezelném, mivel itt élek.

A XV. szd. nyugis és persze gyarapodó időszaka után, új probléma jelentkezett az 1500as évek elején: VIII. Henriknek hívták. Igen arról a fazonról van szó, aki 6 feleseget evett meg és ebből hármat kivégeztetett. Nos, VIII. Henrik nem nagyon szerette az íreket. Nem feltétlen azért, mert lázadó típusok voltak (az a tulajdonság pont miatta alakult ki az írekben), hanem mert az országuk erősen katolikus érzelmű maradt. Az egész királyság (ne feledjük ekkoriban meg nem egyesült királyság, hanem perszonálunió volt a brit szigeteken, azaz a király személyét kivéve jogilag különálló királyságok voltak (Skócia, Írország, Wales és persze Anglia)) a király "vallási" reformjai ellen fordult és erősen kritizálta a vallás szerepét a reformokban (hozzá kell tenni VIII. Henrik tényleg vallásos volt és tényleg úgy vallotta, hogy reformokra van szüksége az egyháznak...), hiszen mint tudjuk a fő indíték a házasságának nullázása volt. (NEM ELVÁLNI AKART, csak semmisé tenni a házasságot)
Szóval a helyi alkirályt, bizonyos Gerald Fitzgeraldot - igen nagy hatalma volt a szigeten, hiszen a földek majd 1/3a a család kezén és a politikai befolyása szinte mindenhol érvényesült - rosszakarói feljelentgették a királynál, aki kapott az alkalmon, hogy reformáljon kivizsgálta az alkirály ügyeit. Kákán is csomót keresett és még a harmadik alkalommal sem tudott semmit rákenni az amúgy hűséges és jó magaviseletű nagyúrra. Ekkor szúrta el (1534ben) a heves lelkű fiacskája Thomas Fitzgerald, aki nyílt lázadást hirdetett a szigeten, Dublinnal a centrumban. Igen kedvelte a csicsás selyem cuccokat ezért a nép Silken Thomasnak (Selymes Tamás) hívta. Igazság szerint igazi bajkeverő hírében állt, s csak indokot keresett a harcra, élő fába is belekötött volna, hogy legyen oka a harcra, ekkor - 1534ben - súgtak neki, hogy apja tulajdonképpen a kivégzésére megy Londonba (ami persze hazugság volt) és nyíltan fellázadt a király ellen, kiűzte a városból az angolokat stb. 'Szal megkavarta a kavarnivalót. Henrik felkapta a vizet, hogy ezek a nyavajások mar megint mi a francot művelnek és kivégeztette Geraldot és a fiának is ezt ígérte... Be is tartotta.
Kevesebb mint egy hónap múlva leverte a lázadást és kihirdette hogy angol telepesekkel lazítja fel az írek lázadó természetét. Nyilvan ők kapták a földbirtokokat. Ekkor kezdődött a "plantation" (plentesön, telepítes) időszaka, amikor a lakosság majd fele elvesztette a földjét és vált jobbággyá a saját földjén persze angol uralom alatt. Henrik persze "reformálta" az egyházat is: több mint 200 kolostort és rendházat égetett fel és feloszlatta a katolikus rendeket, az új hit alapjául megalapította az Ír Egyházat (Church of Ireland), melynek a feje persze ő maga volt...
Lányai Mária és Erzsébet folytatta a telepítéseket, különösen a késő 80as években, amikor Offally, Tyrone és Tipperary megyék szinte teljesen angol kézbe kerültek. A Fitzgerald dinasztia elvesztette a Dublin feletti uralmat és angol családok: a Talbotok, Malahideok, Smiths vagy a Dawsons települtek le a városban vagy környékén.
A nyomás akkora lett a hirtelen (kevesebb mint 20 év) leszegényedett ír nemeseken, hogy két főnemes vezetésével - Hugh Roe O'Donnell es Hugh O'Neill - egy 9 évig tartó és heves lázadás robbant ki a hatalmas számú angol, skót és walesi telepes ellen (1594–1603). Ez a lázadás komolyan megrengette a fiatal Angol világhatalmat és Erzsébet, akinek korábban személy szerint általában az ír az ő szájában egy szitokszóként jelent meg, el kezdte komolyan venni őket és 1600 korul majdnem 100000 angol katonát küldött a felkelés leverésére. 1603ban a felkelés utolsó aktusa egy csata volt Kinsale mezején, ahol az íreket csúnyán elverték a szervezett angol erők. Az ír nemesek menekülni kényszerültek és Erzsébet hivatalosan is elrendelte az O'Neill klán kiírtását (hivatalosan sosem tudta kiírtani, de szimbolikusan 1603ban a család szent helyének feldúlásával ez megtörtént). 1607ben több tucat earl (főnemes) menekült el Spanyolországba, Franciaországba az angol büntetés elől (Flight of the Earls - flájt ov di őrlsz). Ekkor került Észak egy az egyben angol befolyás alá (ekkor született a mai Észak-Ír konfliktus).
A 17. szd lázadások és konfliktusok sorát hozta az íreknek. Az angol forradalommal kezdődött, Cromwell ellen királypárti lázadás bontakozott ki, amit Cromwell brutálisan levert 1649-53 között. Drogheda, Waterford, Dundalk és Dublin városa szörnyű népírtásoknak lett tanúja, híres/hírhedt Drogheda tizedelése, melyet persze Cromwell rajongói tagadnak. Tény viszont, hogy a népesség alaposan megcsappant ezidőtájt és egészen a XVIII. szd. végéig nem is érte el a korábbi népesség számot. Alig kaptak levegőt az írek Cromwell halála után a katolikus II. Jakab idején, aki pont az írekre támaszkodva próbálta az ellenséges presbiter hadsereget legyűrni és végül harcba keveredni a protestáns Orániai Vilmossal. A Boynei csata 1690ben fordulópont volt az ír történelemben. Ekkor tört meg végleg a lázadás szelleme 250 évre és ez a csata az okozója sok modern északír összetűzésnek.

Zeitgeist

A fenti cím korszellemet jelent - Kant találta ki a 17. szdban és azt a jelenséget nevezte el igen találóan, ami szinte minden generacióban (vagy akar a XX. szdtól minden évtizedben) egy sajátos légkört ír le, ami csak arra az időszakra jellemző. Ilyen Zeitgeist pl. a hippi-korszak, a viktoriánus vagy magyar vonatkozásban a dualizmus korszaka. Van egy nagyon jellemző íze, színe, hangulata annak a pár évnek - vagy évtizednek akár - ami jellemzi azt a bizonyos kort. Az utolsó 60 évnek is megvoltak a maga zeitgeist-jei: az '50es években a motorizáció széleskörű terjedése volt a fő vonás - autó, hűtőgép, repülés, turizmus, nehézipar stb. A '60as évek az űrkorszaknak az évtizede: szondák, űrhajósok a Föld körül, Holdra szállás (mint csúcspont), s persze a Marsszondák a korai '70es években. Az utóbbi a már említett hippi korszak, háborúellenesség, szexuális forradalom, szex, pia, rock'n roll... Lázadás a régi konzervatív értékek ellen.
A '80as évek a fogyasztói társadalom csúcsának is tekinthető, az amerikai popcorn-kultúra világhódítása, ahol minden ami amerikai cool és szuper, mindenki a fehérfejű rétisasos cuccokban jár, a farmergatya divatos és mindenki popzene (Michael Jackson, Madonna, Duran Duran, és David Bowie koncertekre járt) rajongó... A hosszú '90es évek 1989től a 2001 szeptemberéig a korlátlan szabadság koraként írható le, a kommunizmus bukásával kezdődött és 9/11el zárult le. A "boldog" 90es évek, amiben minden lehetséges volt és mindenki tobzódott a fogyasztói társadalom bőségében (a fejlett világban persze) és az alapok éppen csak elkezdtek repedezni, a problémák jelentkezni és a világ még abban a boldog tudatban (tudatlanságban?) élt ez a gazdagság örökké tart majd... Aztán a 2000es évek csalódásai és a problémák, a tragédiák sora következett. Sokan úgy tartják, hogy eljött a fogyasztói társadalom alkonya és el is indultunk a lejtőn... Ez most a korszellem - zeitgeist.
Mi a köze ennek ehhez a bloghoz, kérdezhetné bárki, aki olvassa. Miért filozófálok ilyen dolgokon, mi köze van ennek Írországhoz? Nos úgy, hogy nemrégen beleolvasgattam néhany (igencsak alacsony színvonalú) internetes vitába, ami Írországról szólt. A vége igen durva anyázásban zárult le és ez a része nem is fontos, de a vita témája elgondolkodtatott.
Mit is szeretek Írországban, és mit nem? Mennyiben jobb, ha jobb egyátalán?

Nos először azt hittem hogy ez egyszerű kérdés, de utánagondolva bizony nem is olyan egyszerű. A "vita" jórészt olyan problémákat nevezett meg mind a szeretem, mind a nemszeretem oldalon, amik a mai zeitgeist részei. Nem sajátosan ír, hanem szinte minden nyugati kultúrájú országban (sőt sok mai arab és távol-keleti országban is) jelen van: vaduló, erőszakos fiatalok, drogok és pia, környezeti problémák, viselkedési és fejlődési zavarok, általános ostobaság, a meki-popcorn kultúra stb. Ezek a gondok szinte minden európai államban jelen vannak, erősebben, vagy gyengébben, attól függően, hogy mennyire erős a helyi ellenállas. Sok dolog kifejezetten általános probléma a mai világban és minden bizonnyal a globalizáció és a fogyasztói életvitel tipikus velejárója. Nehéz tehát mondjuk az általános (tömeges, ha úgy tetszik) ostobaságot helyi jellegzetességnek tekinteni, mert ha francia, olasz vagy magyar tömegeket vizsgálunk azok is hasonló szintű butaságot mutatnak. Nem lehet írnek tekinteni egy ilyen jelenséget. Erősen ajánlom itt Jose Ortega y Gasset: A tömegek lázadása c. filozófikus könyvet. Szépen leír mindent a mai fogyasztói tarsadalom egyik legfontosabbeleméről, a tömegesedésről...
Ilyen szurokkel tehát komoly bajba kerültem erények és problémák keresésekor, hiszen jellegzetesen ír erény vagy hiba kevés van, ami szembetűnő, nem is beszélve az egyedi latásmódról. Ha nekem valami különösen csípi a szemem, azt - függetlenül a valós természetétől - ír erénynek v. hibának tekintem. Ami meg hozza tehető: vannak dolgok amik erősebben jelentkeznek itt, mint mondjuk Magyarországon. Pl. az írek szemetelnek. Igen szemetelnek méghozzá nem is kicsit. De az amerikaiak és a britek is szemetelnek, az olaszok pedig talán rosszabbak mint az írek. A magyarok is szemetelnek. Akkor ez most ír jellegzetesség lenne? Azt lehet mondani, hogy az írek jobban szemetelnek mint mondjuk a német, vagy akár a magyar, de azt, hogy ez egy ír jellegzetesség lenne, kétlem. A szociális helyzettől is nagyban függ a dolog. A jómódú középpolgári, de akár a szegényebb, de jólnevelt ír nem szemetel... Szóval óvatosan az ír jellegzetességekkel.
Mint ahogy a magyarokkal is. Hallottam más külfölditől (nem ír) hogy a magyarok híresen lopósak, illetve szeretik átverni az embert (mint mondjuk amit mi magyarok a cigányokról tartunk sokan), ebből következően óvatos volt velem. Hiába bizonyítottam hónapokon keresztül, hogy semmi közöm az előítéleteihez - együtt dolgoztunk - nem tudta elvetni. A magyarok neki mind a mai napig lopnak és átvernek...
Szóval jellegzetesen ír erényeket illetve hibákat nehezen tudok felmutatni, bár van pár.
Erények: - messze barátsagosabbak és nyitottabbak akárkinél
- segítőkészek és számtalan előítélettől mentesek
- jellemzően nem foglalkoznak mások véleményével
- emberi méretekben gondolkoznak és egyátalán nem monumentálisak (építészet, beszéd, művészet, filozófia stb.
- jobban hallgatnak az érzelmeikre, mint az eszükre (ez persze nem jelenti azt, hogy buták lennének, csak jobban szeretnek az érzelmeikre hallgatni, mint mérlegelni
- szenvedélyesen nacionalisták (egy írrel sem találkoztam, aki ne lett volna nyilvánvalóan ÍR)
Hibák: - Ígérgetnek jobbra-balra függetlenül attól, hogy teljesítik-e vagy sem
- a pontosság nem erényük (nagyon nem :))
- csapnivaló sofőrök
- sok tekintetben felületesek (híres az ír mondás: more important how it is look like "fontosabb hogy néz ki(mint amilyen valójában)"
- anyagilag felelőtlenek (kölcsönből élni náluk olyan természetes, mint levegőt venni - jóval a válság előtt is így volt (lásd Ulysses)

Szóval az ítélkezés előtt minden magyarnak ajánlom, gondolkodjon el 2 dolgon: ilyennel csak itt találkozott vagy máshol is (pl. az írek iszákosak - angolok, franciák, magyarok, oroszok?), továbbá ezt csak személyes hozzáállásomból tapasztaltam vagy mással is megtörtént, esetleg mindig mindenhol történik? (Pl. az írek rasszisták - egy csöves beszólt nekem, 'szal mindenki rasszista...).

Ne feledjük a modern fogyasztói társadalom itt nyugaton számtalan gondot generált, de nem csak itt. Nem ír jellegzetesség, hanem társadalmi probléma (pl. a fiatalok elvadulása - számtalan helyen No., Oroszo., Fro., Amerika, mindenhol ilyenek a fiatalok, Magyarország sem kivétel...

Mathilda

Ez nem a mi kocsink, csak pont így néz ki
Forrás: www.carzone.ie

A fenn említett név az autónk neve. Régi tengerészszokás szerint női nevet adtam neki, de fogalmam sincs miért ezt. Olyan "matildás" a kocsi.

A típusa Ford Focus, 99-es modell, ezüst színű és nagyon jó állapotban van. Típushibáin kívül nincs vele gond, jó barátom, Sanyi - az a srác akivel kiutaztam Írországba - aki kitűnő autószerelő, átnézte, es kijelentette hogy meg ő sem választhatott volna jobb autót. Bár az elején Zita full beparázott a méreteitől (Opel Astrához volt szokva), később annyira beleszokott, hogy el is felejtette az addig nagy kedvenc Opelt. Sokszor merészebb ezzel az öreglánnyal, mint az egykori Astrával.
Az írországi autós kultúra igencsak kétoldalú dolog ám. Nemcsak magukról a sofőrökről beszélek, és a vezetési stílusról, hanem általában mindenről: a vásárlás, a műszaki ismeretek, a stílusok és persze a közlekedés is. A rendszer nem olyan szigorú mint Mon, de hogy ez jó-e... arról eléggé eltérnek a vélemények. Nekem komoly kételyeim vannak vele kapcsolatban.
A kocsi megszerzése különböző szinteken másképpen zajlik, de sokkal egyszerűbb beszerezni, mint Mon általában. Nagy különbség van azonban a használt és az új vasárlása között (azért nem annyira nagy csak kicsit :) ) ugyanis az új kocsi vásárlásával sokkal több dokumentumot kell rendezni, mint egy használtéval. Igaz a használt kocsiknak is vannak extra dokumentumaik. Szóval Mathilda használt kocsi, egy kis kereskedésben találtuk CityWestben 3000 Euroért kínálva. Persze voltak/vannak problémái, de kiváló állapotát meg a velem jövő barátaim - egyikük a fent említett Sanyi - is elismerték. Mindketten autószerelők, s nem is kicsit értenek hozzá. Nekik köszönhetően sikerült 400 Eurot még lealkudni, s kijelentették, hogy egy gumicsere mindenképpen kell. Az ugye 200 Eur (1 gumi kb. 50 Euro itt), szóval kb. kétszáz Eurot lealkudtak tisztán. Mathilda rendelkezik néhány apró gonddal (a sebváltója elkopott kicsit és a sebességmérője rakoncátlankodik) de amúgy megbízható és nincs vele gond. Rá jöttem arra is, hogy havonta két óra Mennyország a takarítása, mert olyan zenét hallgathatok amilyet akarok és még a gyerekek sem zargatnak addig.
Szóval Írországban egy használt autó eseteben a következő dokumentumokat kell beszerezni/biztosítani:
- Ír jogsi. Szerintem érdemes átváltani a helyi jogosítványra. Főleg ha hosszabb időre tervezik az ember maradni. Nem csak mert a rendőrök és a biztosítás ügyintézése gyorsabb és egyszerűbb, de mert Mon, ugyanúgy érvényes egy évig mint itt a magyar. Ez egy rózsaszínű hárfás papírlap, amit egy műanyag tokba szuszakolva kell mindig magunknál tartani. Régebben nem volt túl nagy gond, ha nem volt nálad egy igazolás során (ez is a kétséges része a "kultúrának" itt), ma azonban egyből be is vonják, ha nincs nálad vezetés közben.
- Logbook (logbúk). Ez tulajdonképpen a forgalmi. Jó ha nálad van, mert ezzel igazolod, hogy nem lopott a kocsi, továbbá minden fontos info a kocsiról benne van. Mikor kocsit (használtat) veszel, a kereskedő/előző tulaj köteles elküldeni a központi gépjárműhivatalba Clare megyébe Shannonba, átiratni a kocsit, s kb. két munkahét múlva postán kapod kézbe a saját dokumentumot. Addig a régi logbook számot tartsd magadnál.
- Insurance disk. Ez egy papír korong amit a biztosítócégek küldenek ki vagy adnak a biztosítás kifizetése után. A biztosítas drága itt. Kezdő összegre 800-1600 Eur is lehet egy évben, és attól függően, mennyi igényed volt, lecsökkenhet akár a felére is a második évben. Ha volt Mon biztosításod (Casco vagy ilyesmi) akkor az beleszámít az időbe, s lehet hogy eleve az alacsony biztire kapsz ajánlatot. A biztosítás összegére hat az autó márkája, évjárata, motormérete, a vezetési tapasztalat, biztosítási igények száma. Itt nem sokat nyom latba, hogy mennyit költöttél a kocsira azonban. Fontos tudni, hogy a biztosítás nem terjed ki másra csak rád és a saját kocsidra. Külön kell azért fizetni, hogy más kocsit vezess és ha más is vezeti a te kocsidat. Így lehet jól lehúzni a dolgozót...
- Motor Tax disk. Ez az adó a járművedre. A Motor Tax csupán a motor méretéhez kötött, azaz ha egy teherautó kis motorral rendelkezik, olcsóbb mintha egy nagy motoros terepjárót vennél... Egy átlag autó tax-a (adója) kb. 380-450 Eur évente.
- NCT disk. Ez a dokumentum csupán a 4 évnél idősebb autókra kell és kétévente kell megújítani. A betűk jelölik mi is ez - National Car Test - egyfajta műszaki vizsga, a kocsi állapotára utalva.
- Register number. Ez a rendszám. Ha használt kocsit veszel bizonyára már van ilyen, de szinte minden papírhoz erre van szükség. A rendszere egyszerű: az első két számjegy az évjárat, aztán egy vagy két betű a megye, majd abban a megyében kiadott rendszám sorszáma. Pl. 01D234567 egy 2001ben Dublin megyében kiadott 234567ik autó.
Sokszor elég vicces csak azt nézni melyik autó honnan való, s mekkora a sorszáma. Egy Mercédeszen pl. januárban láttuk a következő rendszámot: 09D1 :)

Az írek nem kifejezetten műszaki zsenik a kocsik terén. Nem azt mondom, hogy mindenki hülye hozzá, de a nagy átlag keveset konyít a dolgokhoz. A kocsit sokan még takarítani sem tudják igazán (bár a próbálkozások nyomai jól látszanak egyes kocsikon). Jól is mennek az autómosók...
A szerelő barátaim szerint sokan meg olajat sem képesek cserélni, vagy feltölteni az ablakmosót. S bizony az autószerelők, sokszor apró javítások helyett teljes motorblokkokat vagy ajtókat cserélnek ki. Egyszerűbb egy új berakása, mint megtalálni a hibát és kijavítani... :)
Sokszor odáig eljutottunk, hogy rövid tízperces autókázásunk alatt 11 kiégett körtéjű autóval találkoztunk. Dél-Dublinban, ahol még nem is lenne gond a kicserélése! Szóval autószerelők, imhol az aranybánya! ;) Hozzá kell tenni, hogy a szervízrendszer egy-két autómárkát kivéve szinte mindegyiknek elég jó, s a helyi autóklub az AA (azaz Auto Association (oto esszoszieson) - autó közösség) viszonylag jó lefedettséggel rendelkezik. Arról nem is beszélve, hogy a biztosítók többsége nem kezd mindenféle indokokkal lerázni, ha igényed van, hanem egy sokszor telefonon keresztül történő beszélgetés után pár nappal már utalják is a pénzt (persze előtte valaki csekkolja a dolgot). Szóval kevesebb a vesződés ilyen téren.

A közlekedés itt (főként Dublin és környékéről vannak tapasztalataim) finoman szólva is érdekes. A vezetők nagy része szinte az ésszerűtlenségig biztonságra megy és igen idegesitőek tudnak lenni a bizonytalansággal és az óvatossággal. Volt eset, amikor 5 percig vártunk az előttünk álló sofőrre egy átlagos körforgalomnál, mire belemerészkedett! Nem ritka, hogy annak ellenére, hogy ők rendelkeznek elsőbbséggel várnak, hogy mi lépjünk. Borzalmasak!
A KRESZ ismeretének és a vezetési gyakorlatnak hiánya is szembeszökő! Legtöbbször a nők tudnak borzalmas manőverekre (csodálom is rendesen, hogy általában a nőknek alacsonyabb a biztosítása, hisz ők sokkal bénábban vezetnek itt mint a férfiak!), nem egy alkalommal történt kis híján tömegbaleset egy-egy hetyke asszonyság modoros sávváltása miatt. Az itt honos jogosítvány-megszerzési gyakorlat borzalmas, s bár magam is mostanában fogok vizsgázni (most már nincs ürügy a vezetés mellőzésére), ennek ellenére szerintem óriási hiba olyan embereket, minden kontroll nélkül, kormány mögé engedni, akik életükben nem vezettek még. Csak kirakod a piros L betűt és voilá. 2008ban döbbent rá a kormány miért is van annyi halálos baleset az utakon... A szigorítás 2008 júliusában: csak tapasztalt vezetővel lehet kormány mögé ülnie a kezdőknek. OMG!
Nem tudok vezetni meg, de az asszony morgása és anyázása mindenképpen jelent számomra valamit... Jómagam is láttam komoly "hibákat".

Végül a kocsikról. Írországban szinte mindenféle autó jár az utakon. Jómagam nagyon szeretem az old-timereket (régi autók) és szinte napi rendszerességgel láthatok itt 20 évnel idősebb autókat. Viszont a 2000es évek gazdasági boomja itt is magával hozta a motorizációt. Szebbnél szebb csillogó autók járják a város utcáit, mind 2000 utáni rendszámokkal. Hatalmas terepjárók kormányai mögött középosztálybeli kismamák - abszolút bizonytalanul - ülnek.

Szóval, ha írországi autókázásba kezdesz vezess óvatosan, mert bizony jobb, ha te figyelsz jobban, minthogy arra számítasz, hogy az írek vigyáznak rád... ;)

Az elmúlt félév

Havazik Dublinban (1983 óta nem volt ekkora hó) - Dorota Twardowska képe


Azon kívül, hogy ma szinte történelmi pillanatokat élünk - sűrűn, nagy pelyhekben esik a hó, Írországban utoljára 1983ban esett ennyi - végre rá vettem magam arra, hogy az elmúlt félév eseményeit lerögzítsem. Mi tagadás sok minden történt, egészségügyi, munkaügyi, családi változások egyaránt. Olyan sűrűn váltották egymást az események, olyan sok minden történt, hogy mire rászántam magam arra, hogy leírjam mi történt, már más volt aktuális.

Egészségügyileg sajnos sok dolog rosszabb lett. Először is sikerült egy olyan kórházi látogatást kieszközölnöm, ami lehetőséget nyújtott az ír egészségügy aktuális helyzetét elemezni, majd egy régi-új problémám kezdett félelmetes méreteket ölteni. Végül pedig Zita is összeszedett egy jó kis betegséget, aminek az időzítése volt érdekes: pont karácsony estére sikerült belázasodnia, hogy még véletlenül se tudjunk intézkedni a dolog ellenében.
A kórházi látogatásom négy naposra sikeredett, s olyan okból, hogy külsőleg talán még nevetségesnek is hathat. A dolog ott kezdődött, hogy egy nap (valahol Október elején) munkába menet furán éreztem magam. Mindent a stresszre és a kimerültségre fogva, nem vettem róla tudomást, s igyekeztem meggyőzni magam, csak a kialvatlanságtól van az, hogy sápadt vagyok és gyakorlatilag úgy fújtatok, mint egy ipari gép. Jonny a kollégám meg is jegyezte, hogy mintha keveset lennék a napon, nagyon sápadt vagyok és nem nézek ki jól. Munka kezdés után két órával már szóltam a főnöknek, hogy baj van, mert ekkor már alig voltam magamnál. Infarktusra gyanakodtam, mivel apámnak három is volt ezelőtt, persze erre azt mondta, nézzek be a GPhez, vagy a kórházba. Én hülye a GPt választottam. Beültem egy taxiba és szóltam a fickónak, ha elájulnák a pénztárca a zsebemben van...
A kórházban ébredtem, bár állítólag többször magamnál voltam, nem emlékeztem semmire, állítólag eljutottam a GPhez ahol az ajtóban összecsuklottam.
Egy Moira Kellyhez hasonló dokinő tájékoztatott, hogy nagyobbrészt a pánik miatt ájultam el amit az okozott, hogy a hőmérsékletem 40 fokos a vérnyomásom 170es (normálisan 130 vagyok) a szivem pedig 107et ver a normál 78-80 helyett. Arra a kérdésemre, hogy infarktusom van e, vagy ha nem mi, azt válaszolta, hogy nem tudja, de biztos nem infarktusom, mert akkor már halott lennék.
Később kiderült, hogy egy érdekes betegség az ún. viral illness (vájral ilnessz) támadott meg, ami lényegében úgy működik, hogy egy egyszerű vírusos betegség, - mint az én esetemben egy sima influenza - szó szerint sunyin lappangva elszaporodik a testben és amikor már eléggé erős letámad és kiüt mint Muhammad Ali a második menetben. Kevesebb mint egy óra alatt kiütött 4 napra. Amikor a vizsgálóorvos közölte, hogy gerincvelő mintát kell venni, mivel ha az agyat támadja akkor bizony súlyos szellemi fogyatékossá válhatok, akkor kicsit betojtam. A dolog még helyi érzéstelenítéssel is fáj (nagyon), de a srác ügyes volt. Figyelmeztetett, hogy pár óráig ne keljek fel, s utána is vigyázzak, mert kemény fejfájást okozhat. Persze én kipróbáltam a dolgot azonnal, wcre menetel címén. Nincs hirtelen mozdulat, csak nyugodtan, mondta a nővér. Ahogy leültem a wcre azonnal egy gyors mozdulat és igazuk volt, ha nem a wcn ülök, komoly problémákkal néztem volna szembe.
Az elkövetkező három napot egy koedukált kórteremben töltöttem, de nem sokat örülhettem, mivel én voltam a legfiatalabb, s az utánam következő is jó húsz évvel idősebb lehetett. Mint egy öregek otthonában. Nem csoda, hogy totál élvezet volt hazatérni a nyugis - kisgyerekes - környezetbe...
A kórházi tortúráknak persze nem lett vége, talán e négy napos kis kiruccanásnak köszönhetően, egy fain kis húgyhólyaghuruttal is gazdagabb lettem. Mivel szabi nuku, és a további betegszabadságolások pénzkieséssel jártak volna, dolgozni jártam vele. Aki ismeri milyen egy ilyen betegség annak nem kell ecsetelnem, aki pedig nem annak nem kívánom. Kedves kollégám találóan a "pissing razorblades" (borotvapengéket pisálni) kifejezéssel hangsúlyozta betegségem kellemetlen tüneteit, az utánam érdeklődőknek. Hogy a buli mégjobb legyen, még kétszer visszajött decemberig a dolog két-két hétre. Voltak pillanatok, amikor azon töprengtem mit követhettem el, hogy így büntet Isten...
Decemberre kezdett a dolog helyre állni és újra teljesen munkaképes lettem... Hogy valami mással nézzek szembe...

Munkaügyben jól álltam az elmúlt 3 évben, a hely biztos volt és a cég elégedett volt velem. Kliensünk a GE Money pedig vidáman adott mortgage-eket és hiteleket. A válság, persze pont a közepébe vágott a cégnek, a mortgage biznisz pedig igencsak becsődölt. Júniusban már tudta mindenki mi fog következni, és októberben pedig elkültek vagy 80 embert, mivel feleslegessé váltak. Tudtuk komoly költségvetési visszafogások lesznek, de arra ami bekövetkezett még a menedzserünk Owen sem számított: a Hochtief túl drága, és a logisztikai menedzser pedig új céget hoz be. Persze mindenki beparázott, de mivel a mi munkánkra nem volt panasz, mindenki a TUPE (Transfer of Undertaking the Present Employees) azaz az alkalmazottak átvétele mellett tett állásfoglalást. Jonny vagy egy hétre "beteg" lett, Owen játszotta a kemény srácot, ugyanakkor full be volt rezelve, a többiek pedig csak csendben paráztak, hogy mi lesz. Valahogy én nyugodt maradtam, nem pánikoltam, inkább a kiutat kerestem. Állások a neten, sőt még a Hochtieffel is kerestem egy másik munkát (a dolog azonban nagyon igazságtalanul végződött), s végül beleegyeztem a TUPE folyamatba.
Az új cég a Group 4 Securicor írországban jól megvetette a lábát, s bár sok tekintetben nem igazán profi mint a Hochtief, de viszonylag stabilan tartja magát. (Hozzáteendő, hogy a Hochtief abban a hónapban (november) 4 másik helyet is elveszített, ami komoly érvágást jelentett a cégnek.) A csapat végül majnem egy az egyben átkerült, bár változások még most is folyamatban vannak. Owen 3 hónap után elmegy, Rachel, napi 3 órát tölt majd itt, s még sokminden múlik az igényeken. A munka érzékelhetően könnyebb lett, kevesebb posta, kevesebb rendelés stb.
Bár nem vagyok boldog az új céggel, a munka biztosnak tűnik, s ez a mai időkben felér egy életbiztosítással.
Az év vége tehát igen bizonytalanságokkal lett tele, így az a híre Zitának, hogy újra babát vár, bár örültem neki aggodalommal töltött el. Most már okénak látszik a jövő de akkor egy új jövevény igazából több problémát vetett fel mind amennyi megoldást kínált. Augusztusra várjuk a kicsit és addig még sok víz lefolyik a Liffey-n.
A család életét még egy esemény (még Augusztusban) alaposan befolyasolta: az új autó, Matilda a család mindenes szállítója, aki nagyban megkönnyítette az életünket. Róla egy külön fejezetben fogok írni.

Ír történelem II.

Mivel Írország történelme Magyarországon kevésbé ismert, továbbá elég sok magyarral találkoztam, akinek sok ír történelmi eseményről fogalma sincsen, úgy éreztem egy rövid ötrészes összefoglalóban elmesélem Írország történetét. 2000 év hosszú idő, így igyekszem a kulcsfontosságú eseményekre koncentrálni, és persze Dublint kiemelten kezelném, mivel itt élek.

A 795ös év a következő fontos fordulópont Írország történetében. Ekkor történt ugyanis, hogy divatba jött a vörös haj és az alabástromszín bőr. :) Az első leírt viking támadás ekkor történt. Ezek után a viking hajók mind gyakrabban jelentek meg a Smaragd Sziget partjain, a védtelen és sokszor felkészületlen ír kolostorok bizony igen csábító és gazdag zsákmányt jelentettek. A támadások majdnem minden évben ismétlődtek, s a helyi lakosság válasza gyorsan jött: a híres "round towerek" (kerek tornyok) építése és a megerősített kolostorfalak ekkoriban épültek. Sokszor hiába, az ember - akárhonnan is jön - mindig találékonyabb volt pusztításban, mint építésben. A vikingek továbbá kiváló kiindulópontnak tekintették a szigetet (rajta a békés birkalelkű írekkel, hiába Patrik hithadjárata túl jól sikerült) tovább dél felé, elsősorban a Frank Birodalom felé. Sorra alakultak a ma jelentősebb városokká nőtt telepeik: 841, Cork, Dundalk, 851, Dyflin, 899 Shannon, 914 Waterford, 920 Limerick stb. Ekkorra azonban már az írek is beletanultak a háborúskodásba, így a rablásokból egyre inkább békés kereskedés, majd kb. 100 év múltán teljes beolvadás lett. Írek és vikingek (ahogy az írek hívták őket: Fionna Ghaill - fingal) egy néppé olvadtak. Bár a dán törzsfők később királyok többször próbálták elfoglalni a szigetet nem sikerült nekik, meglepő módon a letelepült vikingek álltak ellen leghevesebben.

980ban új fejezet nyílt a viking-ír kapcsolatban. Egy a mai Clare megye területén a Shannon torkolatvidékén élő tuatha (kiskirályság) a Dal Cais egy prominens, talpraesett vezetőt termelt ki: Brian Bórumát Írország egyik legnagyobb királyát. A mi Szent Istvánunkhoz hasonlítható a szerepe, bár inkább a Sziget egysége illetve biztonsága köszönhető neki, nem pedig a kereszténnyé válása. Igazi vezérként nem kispályázott: az addig legyőzhetetlennek hitt viking települést, Limericket, 970ben elfoglalta és alaposan magára haragította a viking uralkodót is. Ráadásul jól bekavart az évszázados rendszerbe azzal, hogy a hosszú ideje uralkodó Eoganacht királyt Munsterben. Rövid csata után (ahol kis seregével szó szerint szétszórta a király seregét) Cashelben Munster királya lett 978ban. Becsvágya azonban tovább hajtotta előre, kiegyezett a főkirállyal Maolsechlannnal (ejtsd: Mulkahi) és a Sziget déli részének vitathatatlan ura lett. Sitric, Dublin királya és Leinster királya azonban nem fogadták el a dolgot és csatát kényszerítettek ki Dublin közelében Glen Máma mellett - egy kis völgy a mai Dunlavin mellett, 999ben. Ezzel nemcsak Leinster, hanem Dublin vitathatatlan ura is lett. Ekkor már Maolsechlann sem állt ellen, csendben átadta Briannak a legfőbb hatalmat. Két évvel a mi Istvánunk államalapítása után. Brian bátran Ír Császárnak nevezte magát, s állítólag uralkodása békében és virágzásban telt. 1014ben azonban a Dán hódító király Nagy Kanut egy nagy sereget küldött ellene, hogy az értékes kikötőit (különös tekintettel Dublinra, amelyik igen komoly jövedelemtől fosztotta meg) visszaszerezze. A ma csinos lakónegyede Dublinnak Clontarf mezején ütköztek meg az írek és a vikingek. Brian fényes győzelmét csupán halála árnyékolta be: egy bérgyilkos a sátrában ölte meg a csata utolsó nyertes szakaszában miközben imádkozott a győzelmet megköszönve.

A vikingek többet nem próbálkoztak, de utódaik angol színekben újra megjelentek:
A normannok. Az ok sajátosan ír, Leinster királya, bizonyos Dermot McMorough nem volt mázlista ember. Többször sikertelenül pályázott a legfőbb királynak, de nem jött be egyszer sem. Végül betelt nála a pohár: az angol királyt Plantegenet (a normann Hódító Vilmos utóda) Henriket kérte meg hogy segítse királlyá. Mivel Henriket jobban izgatta a francia trón, így arra tendált és Normandiai ügyeit intézte, csak kb 2000 angliai normann Lordot küldött segíteni Dermotnak. Ezek vezetője volt a már sokszor emlegetett Fitzgilbert gróf, alias Strongbow. A rövid sztori: a királyság és Dermot lányának a keze, ha segít Dermotnak. A normann lovagoknak azonban nyilván jobban tetszettek az ír lányok mint McMorough tervezte, mert a kelleténél tovább maradtak (kb 300 évig). 1167ben Waterfordnál támadtak és Dublint az év végéig foglalták el. Az írek ugyan próbálkoztak ellenük, de az akkor csúcstechnikával rendelkező normannok 1175re a sziget kétharmadát elfoglalták (jó tudni azonban a közvetlen angol hatás csupán a mai Dublin, Wicklow, Meath és Louth megyékre kiterjedő területen érvényesült. Bár Henrik király 1169ben Írország Legfőbb Ura lett, az angol király 1532ig nem sokat szólt bele a helyi ügyekbe. A Fitzgeraldok, Desmondok és az O'Connorok uralták a sziget 80%át. Volt egy ún. Viceroy (alkirály) de nem sok vizet zavart, s többnyire egy helyi nemes - tulnyomó többségében a Fitzgerald család tagja - lett kinevezve. Írországban az írek maradtak az igazi urak.
Bár sok neves normann család mind a mai napig létezik - ilyen a De Lacy, a Geraldine, a Courcey, vagy a Butler és a Talbot - gyorsan felvették az ír életmódot és beolvadtak a sziget lakói közé. Amikor rájuk utal az irodalom, vagy a történelem, az "anglo-irish" (ír-angol) kifejezést használja. Hatásuk elsősorban haditechnikai illetve törvényi módon érvényesült, ekkor terjedt el sok olyan technikai eszköz amiről az írek nem is hallottak. Klasszikus lovagi kultúra, ha úgy tetszik. A mai törvények alapjai (Nagy-Britannia dettó) mind normann eredetűek (mostanában már van nyoma a régi brehon-törvények újra éledésének is, de erről később).

A skót király testvérének (Robert Bruce, az aki a Rettenthetetlenben oly csúnyán elárulta W. Wallacet) Edward Brucenak 1315ös hadjáratát (ekkor az ír törzsfők hívták legyen főkirály, elvégre tesónép voltak) kivéve kevés katonai akció zajlott a szigeten. A gaelic nyelvű népek elfogadták az új "urakat" mert nem sok hatalmuk volt felettük igazán, sőt még élvezték is előnyeit. A rend újra helyre állt és minden zajlott a maga módján. 1367ben Kilkennyben még új írekre szabott jogrendet is kialakítottak, s a "Pale" nevű kisebb Dublint övező területet kivéve az angolok nem sok vizet zavartak.

Kelta tigris "halála"

Sokan bizony félreértik a jelenlegi helyzetet Írországban. Mind a mai napig viták folynak róla az újságokban és minden itteni csatorna a "súlyos" helyzetről sopánkodik. Az egész azonban csak egy porhintés. Miért is?

Írországban az ún. "kelta tigris" jelensége a 1987es társadalmi kiegyezés után kezdődött. Nevét az ázsiai "kistigrisek" Tajvan, Dél-Korea, Hongkong és Szingapúr után kapta, mivel a gazdaság szédületes fejlődésen ment keresztül, szó szerint a középkorból a XXI. szdba repítette Írországot. Az 1989 óta eltelt kb. 20 év alatt nem volt ritka a 7-8 százalékos GDP növekedés és a csúcsévekben a gazdaság extramunkaigénye évi 250000 új munkavállalót fogadott be. Amolyan gazdasági csodaként fogták sokan fel a fejlődést, ami három fő és több kisebb oknak köszönhető. A három fő ok: 1) a társadalmi kiegyezés (munkavállaló és munkaadó, a vállakozó és az állam között), 2) az állami befektetések az oktatásba és az innovációba, 3) a nyitott gazdaság (alacsony társasági adók, tőke bevonása állami projektekbe, immigráció nyitottsága). Az EU támogatások, az erős politikai konszenzusok és a belső társadalmi rend megteremtése is sokat nyomott a latban. Egyszóval az ír "csoda" beindult. A dolog olyan szédületes volt, hogy sok gazdasági szakértő még egy ír mintát is kidolgozott, amolyan példaértékre emelve. Tény és való, hogy Írország az EU átlaghoz viszonyítva 1989ben még alig 60% volt, addig most az EU átlagának 117%a. Komoly teljesítmény.
Ellentétben sok vélekedésével, az ír munkaerőben nem számottevő a külföldiek teljesítménye a 90es évek végéig. Az ír csoda nem a bevándorlás következménye, hanem pont fordítva, a bevándorlás a csoda következménye. Mi magyarok is csupán a 2000es évek elején ébredtünk rá, hogy jól megy Írországban. (Sőt, sok tekintetben még utánozni is akartuk az ír modelt 1999 és 2002 között, Széchenyi-terv néven.)
A fejlődés azonban lelassult 2007ben, és úgy tűnik 2008 illetve 2009 fekete éve lesz Írországnak. A GDP növekedés -0.4%, az építőipar majdnem teljesen leáll, a pénzvilág pedig kötéltáncot jár a "mortgage crisis (azaz jelzáloghitel-válság)" nevű szakadék felett. A pénzvilág nagyjai most a pénzügyminiszterből lett miniszterelnököt - Brian Cowent - vádolják felelőtlen költéssel és oda nem figyeléssel. Sokan még a Lisszaboni szerződés elutasítását is oknak tekintik, amolyan végső indokként ráveendő az íreket az "igen" szavazatra.

A helyzet röviden leírva tehát ez. A magyarázatok sokfélék, attól függően hogy milyen területet érintve vizsgálják a "recessziót" illetve, hogy kit kérdezünk meg arról, hogy mi a véleménye. Az Ítélet első napjától a "semmi nem történt, csak hazudoznak" vélemények szinte minden módon változnak a legszélesebb skálán. A helyzet nem ilyen egyszerű, vannak dolgok amiket - szerintem - felfújnak és vannak amik valós veszélyek.
Szerintem, és ez szigorúan magánvélemény, két szemszögből kell a "recessziót" vizsgálni: a Lisszaboni szerződés szempontjából, illetve a növekedés általános elfogadottsága szerint. Lisszabon esetében egy egyszerű eset áll fenn: a helyi és a nemzetközi pénzügyi (EUs és amerikai főleg) szervezetek a sajtón keresztül így próbál nyomást gyakorolni az írekre, hogy változtassák meg a véleményüket a nagyjából egy hónapja tartott szavazás eredményében.
Úgy is mondhatnánk, egyszerű félelemre építő nyomásgyakorlásról van szó.
A növekedés elmélete azonban bonyibb.
A fő elem a GDP növekedésének alapelve. Azaz az a jó, ha NÖVEKSZIK a GDP. Mivel most Írországban nincs (egészen pontosan kicsit csökkent) növekedés a közgazdászok rögtön pánikba estek. Az elmúlt 15 évben az EU átlaghoz viszonyított 60% körüli gazdasági teljesítmény 120% körülire nőtt, azaz a duplájára! A hihetetlen növekedés egyszer meg kellett hogy álljon. Egy közgazdász egyszer így magyarázta ezt a teljesítményt el: egy autó csak 60 kmph végsebességgel rendelkezik. Beleszerelve egy új motort, a duplájára lesz képes. A gyorsulás folyamatos, a sofőr is élvezi, egyre gyorsul, majd eléri a végsebességet - ami mellesleg olyan gyors, hogy az autópályán kevés autó tudja tartani - és hiába várja a sofőr hogy még gyorsabb legyen, a kocsi nem akar még gyorsulni. Erre a sofőr bepánikol, hogy biztos baj van az autóval...
A folytatás sokféle lehet. Most járnak ír tekintetben a pániknál.
Szerintem egy természetes folyamat zárófázisa a gazdaság lelassulása. Felzárkózni az EU többi tagjához tényleg csoda volt, de a végtelenségig nem lehetett hajtani a gazdaságot. Most jön az átrendeződés kezdete, azaz az építőiparról áttelepül a magasabb technikai és a "fenntartó" folyamatokra a hangsúly. Nem recesszió, hanem egy törvényszerű belassulás illetve megtorpanás ez.
Van azonban egy sokak számára aggasztó oldala is ennek a visszaesésnek: a bankok válsága. Az ún. "sub-prime mortgage" válság egyfajta bomlást indított el, ami - mivel a válság amerikai eredetű - az erős amerikai kötelékekkel rendelkező Írországot erősen megingatta. A kölcsönök és jelzáloghitelek világa erősen pang, pontosan azért, mert az emberek képtelenek fizetni a csillagászati összegekért eladó házakat. A válságot azonban 2000ben nem egy szakertő megjósolta, amikor pedig 2007 őszén a válság számos amerikai bankot hazavágott, mindenki az előre nem láthatóságot hangsúlyozta. Ami azt illeti nem sír a szívem a néhány ezerrel kevesebbet kereső bankárokért. Sem a milliókat vesztő zsugori ingatlanügynökségekért.
Jó hír a végére: sok a bankomban (GE Money) dolgozó pénzügyes szerint a házak árai itt Írországban drasztikusan (15-25%) csökkennek, míg Magyarországon ez a tendencia fordulóban van. Lehet, hogy öt év múlva az albérletek is alacsonyabbak lesznek.

Ír történelem I.

Szt. Columba ikonja
Forrás: www.stcolumbachurch.org/ icon_details.html

Mivel Írország történelme Magyarországon kevésbé ismert, továbbá elég sok magyarral találkoztam, akinek sok ír történelmi eseményről fogalma sincsen, úgy éreztem egy rövid ötrészes összefoglalóban elmesélem Írország történetét. 2000 év hosszú idő, így igyekszem a kulcsfontosságú eseményekre koncentrálni, és persze Dublint kiemelten kezelném, mivel itt élek.

Tehát. A sziget történetének kezdetei a múlt homályába vesznek, egyátalán nincsenek határozott államiságbeli kezdetei, mint a magyaroknak. Nincs egy évszám, hogy na innentől kezdődik Írország előtte, meg nem volt semmi, vagy más volt. Írország kialakult és az írek sok egymásra rakódó esemény következtében alakultak ki. A sziget története tehát valahol az őskor hajnalán kezdődött, és a sziget sok változáson esett át.

A legendák szerint a Szigetet először a görög (thrák, makedón) eredetű Partalónok népesítették be, akik azonban egy rejtélyes járvány következtében eltűntek. Sírjaikat Taimh Lachta (Tallaght) dombjai rejtik, a név maga is azt rejti - jelentése a "halál sírjai". Őket egy újabb keletről érkező nép Neimheadh (ejtsd: nívad), angolosan Neemrod (magyar Nimrod?) foglalta el a szigeteket, akik folyamatosan harcban álltak a Fomoriakkal - a gyíkszerű szörnynéppel - és a később érkező Firbolgokkal. Ezt az örök háborút a sídhék népe, vagy Tuatha de Danaan zárta le végleg igába hajtva mind a Firbolgokat, mind Neemrod népét. A Fomoriak rabló támadásait csak századok alatt voltak képesek legyűrni. A Sídhe nép, a későbbi kelta istenek és tündérek világát jelentették, és az angol elf szó is ezekre a népekre utal. Nagy királyaik (később kelta istenségek lettek) Dagda, Lugh, Nuadh, Angus, Brigit. A Tuatha de Danaan sokszáz éves uralmát Mílead törzse, azaz a kelták törték meg, akik a vasfegyvereikkel gyakorlatilag elsöpörték a sídhe népét (a legenda szerint éppen ezen vereségek miatt gyűlölik a tündék a vasat) és ie. 350 körül átvették a sziget felett az uralmat. Innen jön a kelták uralma.

A régészet sok dologban alátámasztja a legendákat, de mégtöbb dologban tagadják. Tény, hogy a kőkori Írország lakói több hullámban hódították meg a szigetet és az is, hogy különböző kultúrák lakták. A "Fomoriak" pl. amolyan kalózkodó nép volt a mai Donegal partjain lévő telepeikkel, míg a Tuatha de Danaan a Boyne és a Liffey-folyó völgyeit uraló kultúrákat jelenítheti meg - a legendák Newgrange és Ben Édair azaz Howth kőemlékeit hozzájuk köti. A számtalan sírhalom és ún. sziklasír is az ő "birodalmukat" jelzi. Általános jellemzője ezen kultúráknak, hogy a réz volt az egyetlen fém amit használtak és szintjük az általunk őskorinak nevezetthez volt hasonlatos. Az időpont ie. 350 valós azaz a kelták ténylegesen ekkor érkeztek. A gaelic nyelvet is ők hozták a szigetre.

A kelta hódítás nem volt olyan brutális ahogyan a legendák írják. Sokkal inkább a fejlettebb kelta hódítók új uralkodókként rátelepültek az ősibb ittlakókra. Mindenesetre ők alakították ki a klánrendszert (itt tuathának hívják) és a híres öt provinciát is: Laighin (lain), Mumha (muma), Connachta (konnahta), Ulaidhe (uléd) és Midhe (mít). Ezek persze alakultak az évszázdok alatt, de lényegében ez a fennállás maradt. Fontos tudni, hogy aki uralta a Midhe provinciát uralta Írországot is. Itt voltak ugyanis a kelta szent helyek: Uisneich (usnek) a sziget közepe, az életfa helye, Team Heir (angol: Tara) a királyok szent helye, Brui na Boinne (Newgrange) az istenek sírjai és persze Curaigh (ma Curragh) a harcosok mezeje is. A midhei királyt hívták Főkirálynak is (angolul: High King) mivel ő volt a legnagyobb hatalmasság, a druidák is felé fordultak. A címet főként az ulaidhe-i O'Neillek uralták de kb. isz. 140 körül a Connachtai O'Connorok váltották őket, egészen Brian Boruma királyig.

432 mérföldkő az írek történetében. Ekkor érkezett ugyanis a nemzeti szentjük, Patrik. Patrik életét átszövik a különféle legendák (viccesek, misztikusak, bölcseletiek stb.), s az életéről bizony keveset lehet tudni biztosan. A mai Angliában nevelkedett, és fiatal korában az írek rabszolgaként cipelték a zöld szigetre, ahol disznópásztorként tengette életét. Egy nap megszökött, s elmondása szerint az írek kérték, hogy "téritse meg őket Krisztus hitére". Meg is érkezett a szigetre, és kemény40 éves kitartó és sok esetben veszélyes munkával kereszténységre térítette az ír sziget lakóit. Számos kisebb nagyobb legenda, monda, történet kering róla, de kétségtelen tény, hogy tevékenysége folytán a sziget majdnem minden klánja (tuatha) megtért a keresztény hitre. Valamikor 470 körül halt meg Ulsterben.

Patrik hatása jelentős az elkövetkező 300 (és persze összeségében 1500) év alatt. Kolostorok sokaságát alapították az ír szerzetesek, nem csak a szigeten, hanem mindenütt Európában. Olyan helyekre is eljutottak, mint Iona (Skóciában), Lindisfarne (Észak-Angliában), Murbach (Németo.), St. Gall és Baden (Svájc), vagy Bobbio és Fiesole (Olaszország). Szt. Gall esetében pl. a híres magyar monda a kalandozások korából minden bizonnyal egy ír szerzetes "együgyűségéről" szól. Mindemellett az ír szerzetesek nagyon jó hírnevet szereztek, mivel műveltségük és hitbuzgóságuk messze kiemelkedő volt a korban. Híres "szent" szerzetesek voltak pl. Szt. Columba (Szt. Columcille, írül), Szt. Trinian (St. Ninian), Szt. Benedict, illetve a Skóciában született, de ír nemzetiségű Szt. Aidan. Meg kell említeni (az írek szerint) első Amerikába hajózó szerzetest Brendant is. Egy helyi történet szerint a XV. szdi genovai kereskedő Colombus is Galwayban hallotta Brendan történetét, s ez tette magszállottá a nyugati irányba való Indiába vezető út iránt.

A korszak nem csak a békés és nyugalmas tudományoknak (ekkoriban az Ír szigetet, csak a Tudósok Szigetének hívták!), hanem bizony háborúságoknak is adott helyet. A Brit szigetet elözönlő szászok menekültek ezreit vonta a szigetre, nem is beszélve a kalózkodó piktek és cornwalliak betöréseiről. Az írek sem adták fel a rablóhadjáratokat, sőt egy kisebb birodalmat a Dal Riadát is megalapították (mely Ulstert és Skócia egy jó részét, továbbá Észak-Angliát is magába foglalta aranykorában (574-608).